Élet vagy halál

Sziasztok! Második blog érkezik ( nem, nem fogom sokáig számolgatni őket, csak most még nagyon örülök, hogy külditek nekem őket! :) )

Élet vagy halál

Ilyen az életem. Pocsék. Belenézek a tükörbe és látok egy lányt, akinek nincsen élete. Barátai sincsenek, csak egy lány, akinek hasonló az élethelyzete leszámítva, hogy neki nem alkoholista az anyja meg az apja, hanem az anyja meghalt, amikor ő 5 éves volt és az apja azóta veri. Nincs senkim és semmim. Anyámék az alkoholon kívül mást nem ismernek. Engem is csak nagyon ritkán, de akkor se kapok többet egy sértésnél vagy néha egy-egy verésnél. A gyámhatóság nem tesz semmit. Nem érdekli őket az, hogy ez a 16 éves lány és 15 éves húga a pokolban élnek. Én nevelem a húgomat. Sok. Túl sok egyszerre. Nincs egy szerető anyánk, egy szerető családunk. És én is hova jutottam. A vágások a kezemen, melyeket senki se lát. Miért is kellene? Hogy pszichiáterhez dugjanak be vagy egy elmegyógyintézetbe? Lenne értelme? És mi lenne Amievel? Inkább magamba fojtom minden gondom és ha jön egy rosszabb nap megfogom a gyógyszeres dobozom vagy a pengém. Olyankor érzem magam igazán jól. Nem a csili vili dolgok fognak boldoggá tenni, hanem ez. Ez, amibe 8 évesen belekényszerítettek. És akkor kérdezhetnék, hogy egy 8 éves korában normális e ez? Hát nem. De ha már nincs kiút, nincs más lehetőséged akkor ez a legjobb megoldás. A nagyszüleim belehaltak abba, hogy anyámék ezt teszik magukkal és velünk. Nem bírták, a rokonság többi része elfordult.

Én pedig itt állok a tükör előtt kezemben a pengével és készülök az újabb vágásra.

"-Gyere Anabelle, légy jó kislány és hozz még nekünk egy kis pálinkát.-mondta apám.

-Nem. Nem akarok.-ellenkeztem.

-Hogy mit mondtál?-emelte fel a hangját apa és már el is járt a keze.

Akkora pofont kaptam, hogy a földre estem és remegve álltam fel. Nem mertem semmi mást

mondani, inkább elmentem nekik egy üveg szilvapálinkáért. Mikor az asztalhoz értem ismét remegtem.

-Nézd már Jamie! Milyen gyönyörű! Mit gondolsz ezt a szép alakot nem kellene hasznosítanunk?-vigyorgott anyámra, aki egyetértően bólintott.

-Eredj! Szedd össze magad ma este mész a húgoddal a sarokra!-kiáltotta el magát az apám.

Megszólalni nem mertem így inkább felmentem és a fürdőmbe vettem az irányt."